A DEBRECENI RUN

Tisztelt olvasóm, hallotta-e Ön - hogy már nálunk is megtermett a

rön? - Megteremtették pedig ama hölgyek, kik a piacon terebélyeskednek,

mint tölgyek, s árnyékukban mint piros mosolygó pofák, almák nevetnek,

lévén ők a gyümölcsös kofák. Ők csinálták meg a rönt Debrecenben, s e

rön siralmát most Önöknek elzengem.

Rön: azaz angolul írva: run az a szó, mely most szomorun, az

újságokból Önre mered, s mely a háborús izgalmakból ered. - Rönnek

nevezik azt, mikor rohanva s ijedten vágtat mindenki a bankba, hogy

azt a pénzt, melynek neve betét - kivegye, minthogy a külügyi helyzet

setét, s szánkban baljósan recseg, mint fanyar pászka, ez a rémes név:

Prohászka. Szóval azt olvassuk az újságba, hogy már túlságba - megyen

-, hogy mindenki csak azért megy a bankba, hogy onnan mindent kivegyen.

Nos, olvasóm, ezennel megsúgom Önnek, hogy már a debreceni

bankokba is jönnek rönözni ama fentírt hölgyek, kik félénkek, mint az

őz, ám karcsúk, mint a tölgyek, s akikre szigorúan hiába néz a kitűnő

bankpénztáros, Bodnár Géza, mert begördülnek bájjal, mint egy régi

módi cséza, s vágva egy bús honleányi képet, visszakérik az egész

betétet.

A napokban aztán az történt, kérem, hogy egy ily deli nő

beállított fehéren, mert fehérre pingálta a rettegés krétája,

s bidermájer bájú ajkain kinyílt a következő szavak bokrétája:

Tekintetes urak, az én szívem tiszta, de adják a húsz forintomat

vissza, mert úgy hallom, jön a muszka, a randa, de ne bankóba adják,

hanem aranyba, mert negyvennyolcba is így vót éppen, jött a muszka,

hogy az Isten vágná képen, s megjárta a férjem, tetszett ismerni, az a

szegény Jankó, mert attul kezdve nem ért semmit a bankó, pedig Kossuth

apánk képe volt ráírva, ez vitte szegény uramat a sírba. Most pedig

úgy hallom, megint jön a muszka, úgy olvasta a Kis Újságból a szuszka

szomszéd asszony, aki mellettem árul, hogy jön a muszka, a Péterfiárul.

(Tán Pétervárról? inti a bankpénztáros a nénit.) Egyfene a’, kérem, de

nem hagyom én itt a kis pízem, hanem viszem haza a kályhalyukba, tűlem

vegye el a muszka, ha tudja.

Így dühöng már nálunk is a rön, s e bús helyzetben csak egy az

öröm, hogy alakuljon a helyzet bármi sötéten, nekem nincs is, kérem,

bankbetétem.