A dezentor

Vörös a hold, őszi égen,

Bujdosom a bús fenyéren,

Kopasz pusztán, tarlott nádon,

Egyedül az égvilágon.

Messze, távol ágyú dörög,

Jön a tatár, jön a török,

Idegenek légiója,

Életemet Isten óvja.

De az élet így is élet,

Messze még a végitélet,

Addig várok jó reménybe,

Földi csárda víg szegénye.

Meleg vállak hava villan

Bujdokoló álmaimban,

Mint villan a puska csője,

Hogy pajtásomat lelője.