A DUNA SZIGETÉRŐL

Szép Sziget! téged vizével

Nagy Dunánk körűl ölelt,

Mintha földedet szeretné,

És akarná védeni.

Mert az áldott volt, s magára

Sok szemet kecsegtetett;

Igy jutott Árpád kezére,

Mint felirta krónikánk.

Ő adott nevet tenéked,

“A magyarság Fő Ura”,

Ő Csepelnek, egy jelesről,

Téged így neveztetett.

E neved (bár Ráckevére

Már ma soktól, de miért,

Nem tudom, fordítva légyen),

Verseimben fennmarad,

Fennmarad, miglen Dunánk fog

Nézni téged, szép Sziget!

Oh miért rontjuk magunk el

Ami csak mienk lehet!

Vagy, ha mink gondot magunktól

Elfogunk, ki tart reánk?