A FAJOK CIRKUSZÁBAN

Magyar bolyba sodort léttel

Sírom el, hogy nincs magyarság,

Nincs kivétel

S még a fájdalmunk is régi.

Minden, minden ideálunk

Másutt megunt ócskaság már,

Harcba szállunk

S már tudjuk, hogy kár a harcért.

Csak cammogva fonjuk éltünk

Mások elhányt guzsalyáról

S nem kár értünk,

Ha elvágják fonalunkat.

Csak valami más is volna

A mi másolt életünkben,

Mint új borba

Belesajtolt szagos fürtök.

De a mi kis bolyunk semmi,

Húsvéttalan a magyarság

S írni, tenni

Mégis űznek nagy parancsok.

Nem tudom, hogy mi a célja

Ennek a hazug életnek,

Mégis néha

Ezért mindent lángba dobnék.

Mi az én nyomoruságom,

Bármi koldus, bármilyen bús?

Sírva látom:

Kietlenebb a fajtámé.

Céljainkat elcélozták,

Életünket már elélték.

Cirkusz-ponyvák

Bohóc-sorsa leng előttünk.