A FARKAS

Juhász lett a farkas, s egymás után

Faldosta föl szép nyája tagjait.

Szokása lévén bőrt, bélt, csontokat

Meghagyni, hitte, hogy még van juha,

S őrzötte őket. Ím de megéhezék,

Akkor tudá meg, hogy már nyája nincs,

S midőn a bűzhödt bélt is faldosá,

Gebedve dőlt el a csonthalmokon.

Uralkodók! mi lesz belőletek,

Ha nyúzni jőtök népetek nyakára?

A bőr, bél és csont nem tesz nemzetet,

S ezeknek őre hentes, nem király.