A fársáng búcsúzó szavai

Űzik már a fársángot,

Bor, muzsika, tánc, múlatság,

Kedves törődés, fáradság,

Kik hajdan itt múlattatok,

A közhelyről oszoljatok!

Kongatják a harangot:

Űzik már a fársángot!

Fussatok hát, víg napok!

Tíz hete már, hogy vígsággal

Játszodtatok e világgal,

De itt lepnek a papok:

Fussatok hát, víg napok!

Pszt! minden táncpaloták!

Ürűljön boros asztalom,

Némúljon meg a cimbalom,

Szűnjetek meg, hahoták!

Pszt! minden táncpaloták!

Könyvhöz, dáma s gavallér!

Elég volt a sok ördögnek,

Kik belőletek köhögnek.

Itt van, itt a szent pallér:

Könyvhöz, dáma s gavallér!

Itt a bőjt: koplaljatok!

Itt van: s ízetlen olajja

A csókokat majd lenyalja.

Szent ételt is szopjatok:

Itt a bőjt: koplaljatok!

Vége már a nőszésnek,

Kiknek nem jutott házaspár:

Úton-útfélen elég jár.

Csont azoknak, kik késnek;

Vége már a nőszésnek!

Élni kell a bőjtbe is.

Azért aki szép párt lele,

Nem zsíros az - élhet vele.

Kukrikol a csirke is!

Élni kell a bőjtbe is!

Jaj, siessünk, híveim!

Mit érzek? - mi szent szag? wer da? - -

Jaj! jön, - jön a hamvas szerda!

Béhamvazza szemeim:

Jaj, siessünk, híveim!

Víg lelkek! nem láttok már!

Bár nem láttok: de tőletek

El nem válok és véletek

Leszek: s ez így legyen bár;

Víg lelkek! nem láttok már.

Most veszek már maskarát!

Köz-helyen nem szabad lennem:

Azért álorcát kell vennem;

Hogy ne lásson pap s barát,

Most veszek már maskarát.

S fársángolok véletek,

Rejtőzvén szent maskarában.

A vallás álorcájában

Negyven napig nevetek

S fársángolok véletek.

Most nyúgodjunk: Ádiő!

Pislog a dáma s gavallér:

Beteg, s oda a sok tallér. - -

Majd megjön tán egészsége,

Hervadó kedve s szépsége;

A kőltség is tán kijő:

Most nyúgodjunk: Ádiő!