A fecskék

Mór parton egy fogoly vitéz, kit

A rabbilincs meggörbített,

- Fecskék, ti a tél ellenségi,

Im újra látlak titeket -

Így szól - ti, kiket a remény e

Forró égaljba követe,

Frankhonból jöttök, úgy-e, - nekem

Hazámról nem beszéltek-e?

Több éve kérlek, hogy a völgyből,

Melyben homályos éltemet

Szebb jövő álma ringatá el,

Hoznátok egy üzenetet.

Ifjú virágok közt kigyózó

Kristályhabú patak megett

Láttátok zsupkunyhómat úgy-e?

E völgyről, oh, beszéljetek!

Tán egyitek ott született, hol

Először láttam a napot;

Itt egy szerencsétlen anyának

Szerelmén szánakoztatok.

Ki haldokolva minden órán

Hallani véli léptemet,

S hallgatva sír... de ez anyának

Szerelméről beszéljetek.

És húgom férjhez ment-e? hát még

A jó fiúknak csapatát

Láttátok-e lakodalomban,

Halljátok-e azok dalát?

S ifjúkorom bajtársai, kik

A csatákban követtenek,

Meglátták-e falunkat, e sok

Barátról, oh beszéljetek!

Tán ellenségnek útja van most

A völgyben hamvaik fölött;

Kunyhómban idegen parancsol

S viszályt sző húgom s férje közt

S nincs már anyám, ki istent kérje,

Míg rabbilincsben szenvedek.

Hazám fecskéi, szép hazámnak

Bajáról, oh, beszéljetek!...