A felgyúladt szerető

Még csak - - - - - - - -

Míg - - - - - - - -

Vígadtam - - - - - - -

Semmi - - - - - - -

Ha a nyárban a - - - - - -

Lankaszta - - - - - -

Itt a híves - - - - - -

Eloltott - - - - - -

Ha tikkadó tetemeim

Szomjúztak a melegtől

Elevenedtek ereim

A híves csergetegtől

De most Laura - - - - - -

Nem oly hévség - - -

Nincsen semmi, ah, - - -

Mely óltsa e meleget,

Másszor tikkadt és elalélt

Testem új életre jött,

Ha e híves forrással élt,

Mely itt zúg ez hegy előtt.

De most, noha csípésivel

Kiszedi is fogamat,

Mégis híves vizeivel

Ez sem oltja szomjamat.

Mert minden cseppjét tüzemnek

Heve megemésztette,

Mihelyt lángoló szívemnek

Lefolyt vala mellette.

(Mit csináljak? - e gyúladás

Terjed; - a szél gerjeszti.

Hasztalan minden fáradás!

A vizet megemészti.)

Míg még gyengébb gyermek valék:

Mely könnyű volt pihennem!

Ily kínt még nem tapasztalék;

Nem régólta van bennem.

Nem régólta csatáz velem,

Ah, Laura, kedves alak!

Ah! csak azólta viselem,

Hogy egyszer megláttalak.

Tudom, Laura! e kín tőled

Kerűlt; de nem esmerem.

Ah, árthatsz-é? azt felőled

Laura, hinni nem merem.

Hisz élettel kecsegtette

Pillantásod szívemet -

Úgy van: csak azért sértett e’,

Hogy gyógyítson engemet!