A FÉNYES LÉG MÁR...

A fényes lég már halkan elborult,

Arany tüzét beszállja esti pernye, szürke hamv,

Már kétesen világol át a fák között a sárga út,

Nagy, megvonagló test, mely hosszan elzuhant,

A fák fölötte megmeredve állanak,

Nagy lombhajuk bomlott csomókban, fénytelen,

S a síkos égen lomha súllyal száll a nap,

Elejtve mintegy s esve-esve nagy-reménytelen...

Ó, érzed-é, e néma órán, ember...

A dolgok setét tengerén kicsiny sziget,

Megengesztelődve..............

A gyász edénye lesz most csordultig telt szived...