A FIAIM SORSA

Úgy kötöm meg a szivemet is,

Miként strófákkal kötöm meg a dalt:

Keresem és kerülöm a vihart.

Utált béklyókért esdve futok,

Gyűlölöm és megáldom az eszem,

De ha feledni kell, emlékezem.

Faképnél hagynám százszor magam.

Mindig őrülten szépet akarok

S gyáva kutyaként a vágyba halok.

Fiaim: álmok, őrületek,

Apátok hű, jóságos: a Halál,

De meggyilkol anyátok: a Szabály.