A fogadástétel

Egy nyári estve Lillát,

A gyenge rózsaszájú,

A tűzszemű leánykát,

Megláttam, és azonnal

Látnom, szeretnem - egy volt.

Midőn az éjt sohajtva

Virrasztom, Ámor így szól:

„Ne félj, Vitéz! csak engem

Zengj minden énekidben,

Lillát adom jutalmúl.”

Fogadtam, és jutalmúl

Lillát megadta nékem.

Most hát lekötve lévén,

Mást nem tudok danolni -

Lillát csak és csak Ámort.