A föld és az ember megmarad

Üzenem neked, ki egykoron asszonyom leszel:

Ráébredtem az elhívatásra.

Vigyázok magamra.

Táplálkozom, sétálok, nagyokat alszom, figyelem izmaimat.

Egészséges és tiszta vagyok.

Vídám, fénylő és bízakodó.

S ha nálad időz gondolatom,

teltnek, erősnek akarlak,

azt akarom, hogy vigyázz magadra,

táplálkozz, sétálj, aludj nagyokat, figyeld izmaidat,

egészséges, tiszta légy, vidám és bízakodó.

Most minden gondolatom övé, ki eljövend.

Könyveket gyűjtök neki, Dantet, Dosztojevszkijt.

Verseket olvasok neki, mintha élne és értene már.

Az uccákon járva, beszélek neki az anyanyelvről,

napokon át magyarázok a francia forradalomról,

Erdélyről és az emberi sorsról.

Üzenem neked: ő a célunk és nincs más segítség.

Vídámaknak kell lennünk, hogy ő vídám legyen.

Kitartóknak kell lennünk, hogy ő világra jöjjön.

Izmosaknak és jóknak kell lennünk, hogy ő szeressen minket.

Vigyáznunk kell önmagunkra,

hogy boldog magyar legyen ő, új ember és erős.

Mert én elmúlok

és te is elmúlsz,

de a föld és az ember megmarad.