A FÖLDI KUNYHÓBAN

Be hideg ez a földi kunyhó.

Be hős az ember,

Perzselt hitekkel és tervekkel

Ha halni ma se akar.

Be sok veszett el,

Hogy makacsul várja:

Álom volt, rossz volt az álma

S megmenti egy csoda.

Gondolónak halálra

Nem gondolni, óh, drága jóság,

Holott a valóság: valóság

S már minden sivatag.

Az élet ma szörnyű adóság,

Tervelőnek ma nincsen terve,

Hitek szalmája nyirkos pernye,

De mégis élni kell.

Emlékekkel átkozva, verve

Itt a hideg kunyhóban

Hinni, hogy minden jól van,

Be istenes, be bús.

Pernyében s piros hóban

Vér-jégcsapok fagynak ereszre,

Be messze van a Messze,

Be közel van a Közel.

Be messze van a Messze,

Be távol van a Távol,

S mint Isten, úgy világol

Az Ember, ki meghalni nem akar.