A FONTAINEBLEAU-I ERDŐBEN

Sárga ákácok bánatos zápora

Veri az arcom:

A Bonaparték dúlt erdejében

Vidor szemekkel vígakat alszom.

Szomszéd tisztáson ajkak csettintenek,

Nagy karolásnak

Tüzelő zaja vág a fülembe:

Itt is öröm van és itt is másnak.

Itt is szeretnek, itt is nagy az öröm,

Itt is lihegnek,

Pedig a csókok és az ákácok

Itt se tartóbbak és itt se szebbek.

Nászágyat vert itt tán egy párisi pár

S kacagva játszott,

Kacagva csókolt s észre se vette

Mint hullnak rá a sárga ákácok.

Csókoljatok csak, okos szerelmesek,

Bolondul, szépen.

Ez az igaz csók: a Bonaparték

Sárga ákácos, dúlt erdejében.