A főtiszteletű, méltóságú és tekintetű Rendekhez a Diétai Múzsa

Eljöttetek hát, óh haza nagyjai,

Dicső személyek! - tik, kiket a mai

Idők örömmel énekelnek

S glória vára felé emelnek! -

Nagyságtok élő érdemi mind nagyok,

De én csak egy kis múzsa-leány vagyok:

És így talám homályosítnám,

Majd ha nagy érdemitek nagyítnám.

Elég csudálnom bennetek a nemet

S ezt díszesítő százszeres érdemet:

Én hát, ki e kis vőlgybe űlök,

Mély özönébe nem is merűlök.

Ti, a nagy Árpád nagy maradékai,

Nagy nemzetünknek légyetek atyjai!

Hadd zengjen ilyen szíves ének

A magyarok kegyes Istenének:

„Dicső hazánknak rendjei, éljetek,

Lakjék az érdem lelke közöttetek;

Hogy a dicsőség szárnyra végyen

S több koszorút fejetekre tégyen!”

Így zengedez már a Duna partja is,

Íly hanggal ekhóz Karpatus alja is:

Én is tehát Pindus tövében

Lantolok íly haza innepében.

S bár Tempe vőlgyén még fiatal vagyok,

Hárfám erőtlen húrjai sem nagyok.

Hogy ennyi héróst énekeljen

S íly nagyok érdemivel beteljen:

Mégis, hogy ezzel tiszteletet tegyek,

Nagyságtok áldott szárnya alá megyek;

Hadd mentsen íly hatalmas aegis

Béfedezése alatt az ég is.