A fűzfa poeta gratulál őtet mellőzött egykori Maecénásának.

Köszöntő köszöntést kell ma késziteni,

Mert készet késő lesz a sajtostul venni,

Mely ez esztendőben görbén nyomtattatott,

S harmincz évek óta a ponyván hányatott;

Hogy születésnapod azzal ünnepeljem,

S vastag érdemedet oszlopra emeljem.

Abrincsra fogok ma egy koszorut fűzni.

S fonnyadt repkény közé borcsapokat tűzni.

Sánta Pegasusom hegyre akart vinni,

Vinne bár Neszmélyre, hol bort lehet inni,

Mert utálom Castal vízízű forrását,

Az hamar elcsapja az embernek h ... t.

Bibas vinum, frater, in te nunc est ordó:

Csak legjobb forrás az óval teljes hordó.

Collégám Apolló! tégy ma hamar csodát,

Hold szarvára akaszsz egy sivító dudát,

Hogy elfújjam rajta köszöntő nótámat,

S érdemed hirdetni feltátsam a számat:

Adjon isten áldást, egészséget, - jajjal,

Szerencsés napokat teli - gonddal, bajjal;

Üres kamarádnak - még több ürességet;

Pinczédnek jó - vizet, de borban szükséget.

Kemenczédnek fűtőt, de sustorgó fát - nem,

Bundául szolgáljon - százszor lyukas selyem;

Egyéb ruhát a sors oly bőséggel adjon,

Hogy, ha kimész, otthon - semmi se maradjon;

Pénzed annyi légyen, mennyi - szőr talpadon,

Legmérgesebb ellened üljön az orrodon.

Ha nem lesz kenyered, a szükségtől ne félj,

Dínom-dánom között mindenkor - sirva élj...

De már több verseket nem tudok csinálni,

Engem ugyse! ezt is sok baj volt firkálni;

Ez ünnepre hát csak kiáltok egy hujját,

És ha eltemetnek - boldog alleluját!