A galambok

Mondod, lány, hogy ablakodra

Kis galambok szállva szállnak,

S míg magadhoz bébocsájtod,

Turbékolva ott kopognak,

Gyöngéd játszi csipkedéssel

Símulnak fehér kebledre,

Míg ismét tova repülnek,

S nem tudod, hogy honnan, merre.

Óh ne is tudd, óh ne is tudd!

Mindenik egy-egy őrült vágy,

Vérző szívben kelt ki titkon

S fészkét törve messze elszállt.

Szállt boldogságot keresni,

Megnyugodott ablakodban,

Hagyd csak, hagyd tovább repülni

S ne is tudd, hogy merre, honnan!