A gát

A messzi gátnál harsog a Szamos,

Egy keskeny deszkapalló, csuszamos:

Rajta siklik a víz monoton árja,

Mindíg csak egy, csak egy dalt muzsikálva

Hallik a gát.

Ó tűnt nyarak, ó boldog nyári esték,

Gyermekszívek a halk mesét hogy lesték!

És minden áldott este künn a gát

Egy mesekíséretet muzsikált,

Jó volt a gát.

Aztán a zongorához ült az Élet,

Zengett a szív és a falak zenéltek,

Fájdalmas nagy crescendók jöttek-szálltak,

De sodrából ki nem hozták a gátat,

Kísért a gát.

És lassan elszáll bánat, unalom,

Elzúz minden szemet a szívmalom,

Vér nem hajtja az üres malmokat,

Egyedül zúg a csillagok alatt

Tovább a gát.