A GŐGÖS

Összemértem szép szemével,

Szöszke Lilla szép szemét;

Bájos arca kellemével

Phyllis arca kellemét;

A mosolygó Daphne ajkát

Ajka kedvességivel,

Termetes Ninon növését

Termetével, nőttivel.

Ámde mását nem találom

Déltől fogva éjszakig,

Nem találom, bár bolyongjak

Napkelettől nyúgatig.

Ő van egyedűl szivemben,

Képe kísér mindenütt,

S hasztalan nézek hasonlót:

Semmi szépség rá nem üt.

Úgy ragyognak tiszta arcán

Szép sugárú szemei,

Mint az ég derűletében

A setét éj csillagi.

Nézzek hát a csillagokra,

Melyek ott fenn bolyganak,

A magas szép csillagokra,

Hogy vidúlást adjanak?

Ah ezek is oly kevélyen

Néznek rám, mint szinte ő,

Oly hideg, csalóka fénnyel

Futnak el, mint szinte ő.

Egyedűl a hold borong még

Itt a fák alatt velem,

És rezeg halvány világa,

Melyben képemet lelem.

Egyedűl a fülmilének

Szívszorító bús dala

Zeng, midőn epedve járok

A ligetben tétova.