A gratiákhoz

Óh kellemesség és kegyek asszonyi,

Kik a halandók napjait, a kemény

Történeteknek ellenére,

Melyeket öblöget a szerencse,

Eltűrhetőkké tészitek egy szelíd

Kis rajzolással; sőt a halál komor

Tekintetén is bájoló színt

Tudtok az ember elébe vonni.

Ugyan mi csínt tett létem előttetek,

Hogy csalfa képek festegetésivel

És áltató ledérkedéssel

Öszvezavart eszemen cicáztok?

Hahogy nem illik mennybe vezetnetek

Egy véges élőt: menjetek el tehát

Előlem a tündér hazába,

És nevetek ne legyen Ruszánda.