A GYÁSZKENDŐ

Elszáradt a rózsafa,

Fátyolkendő függ rajta,

Hej baj, hej baj!

Nem leszek én víg soha.

A fát ki nem öntözte?

Jászkendőt rá ki tüzte?

Hej baj, hej baj!

A jászkendő fekete.

Fát rózsám nem öntözte,

Jászkendőjét rá tüzte;

Hej baj, hej baj!

A bú ide temette.

Mért nem vártál még reám,

Szép szeretőm, rózsafám!

Hej baj, hej baj!

Mért nem vártál még reám?

Vártál volna: itt vagyok,

Mint lőtt szarvas, bágyadok;

Hej baj, hej baj!

Most utánad elhalok.

Ne virágozz, rózsafa!

Fátyolkendő, függj rajta,

Hej baj, nagy baj!

Nem kelek én föl soha.