A GYERMEK HAZAMEGY

A gyermek az ősi házba

öreg szülői kedves köribe

hol a diófa lombja bókol,

hol a mogyorós mókusa libeg,

hol szűzvirágok koszoruja int:

siet, jön, vágyik,

az ősi lelkek édes otthonába.

Óh régi századok!

évezredek!

Atilla dörgő lovai!

húnok sistergő nyilai!

Csaba csillagtipró,

ragyogó, lobogó tündérhada!

Itt villog a lengő sátrak

s bozótos paripák tüze:

a hegyek kövein, a bércek erdein,

s égnek a fényjelek

a bánatos Ma ködein át...

Ködök, ködök,

titokzatos mélységüek

feküdtek a hegyek, völgyek,

a kopár ősz kapuján,

mikor a gyermek szeme

mohón keresi

a távoli határokat.

Ködök, ködök

s az őszi nap

mint ezüst tükörön

önfényét veri.

De szavak, szavak,

édes ízű szók csendülnek az ajkakon,

vídáman, mint gyermekjátékszerek,

gömbölyün, mint aranykavicsok,

guruló kacagással,

mint tündérek szent susurlása.

S a vándor, aki evez a bánat tengerén,

a vándor, aki száll a garaboncás köpenyén,

szívén ütést,

lelkén örömet,

életén boldog fordulást érez:

búsító ködök mélyén édes fényt talál.

Hogy a köd mélyén ember és ember

egymás kezét,

egymás szívét keresi,

mint eltévelyedett gyerekek

az élet vad vásárjában

és óh, csoda:

egymást nem értők,

együtt mennek tovább,

bokrok s bozótok,

farkasok és kígyók

szigorú telében...

egymást meglelik...

Hegyek!

ködökbe borult égi tavak,

szigetek a dobogó föld

és a lobogó ég ölén:

mily áhitattal csókolom

rögötök.

Óh, szűnjön meg a magába maradt

árva lelkek félelme s bánata,

s csattanjon ki az Akaraterő,

s ezernyi ezer életcsirát

istápoljon fel a Tavasz napjaira!

Mert nem a sírás s nem a könnytörlés,

hanem a termő élet

az emberé.

Ködök, ködök! nyeljétek el a

megalázó kolduskodás

vigadozó könnyelműség

rothadásos lidérceit.

Bátorság, bátorság, bátorság jövel!

Jöjjön az Értés, jöjjön a Jóság,

jöjjön a Szerelem:

a Jövő uttörője.

A szent uté,

amelyen vígan dübörög

az élet szekere:

előtte a Munka,

fölötte az Áldás

s vídáman dalol a bakon a víg legény

ismerős dalokat

szegény...

Legyen áldott

a köd

s legyen boldog és ragyogó

tavaszod:

Erdély!...