A Gyermeki idők emlékezete

Kis kard! mellyel vitézkedve

Vagdaltam a bürkökre

Életemnek bóldog kedve

Itt függ véled örökre!

S mint a titkos rozsda mérge

Néked is nem kedvezett

Marcongván a bánat férge

Szívem gyakran vérezett.

Bóldog vóltam gyermek fővel

A fa puska, s ló megett,

Akkor éltem az idővel

Melly most engem veszteget.

Akkor vólt az én életem

Az örömnek élete

Míg tudatlan ítéletem

Választást nem tehete.

A míg mindent e világon

Eggy eránt kedvellettem

A míg eggyik múlatságon

Másikat építettem.

Akkor még a bút és gondot

Magamban nem neveltem

A mit józan szívem mondott

Benne kedvem fel leltem.

Akkor még nem vesztegettek

Rosszúl képzelt gondjaim,

Kívánságim se terjedtek

Messzebb mint a karjaim.

Eggyűgyű természetemnek

A sok féle nem kellett

Eggy mértéke vólt ízemnek

A kenyér s a fánk mellett

Még is minden lépésemben

A vigasság követett

S ártatlan tekintetemben

Kedv, s nyájasság nevetett

Még is a belső nyugalom

Olly víggá tett akkoron

Mint mást kinoz az unalom

A bársony, s a bíboron.

Ah hogy e bóldog életnek

Napjai el múltanak

Ah hogy vissza nem térhetnek

S olly rövidek vóltanak!

Add Uram! e bóldogságot

Add még eggyszer érzeni

Más örökké valóságot

Nem kívánok tőlteni!