A HÓ MEG ÉN

Pelyhek, pelyhek: könnyű néktek!

Sohse fáztok, sohse égtek.

Mindig lejjebb szálltok;

könnyű néktek szállnotok.

Pelyhek, pelyhek, csöndvitézek!

Minden arcba belenéztek.

Csókoltok, ha kell a csók

s olvasztanak lágy kacsók.

Pelyhek, pelyhek, fehér könnyek!

Ölelői asszonyölnek,

csak reám ne szálljatok!

Álljatok meg! Álljatok!

Pehely vagyok én magam is,

fejem hazug, lábam hamis.

Én is szállok lefele

s nem gondolok már vele...