A Hajnal

Most olyan szép a hegytető!

Most a világ is oly csodás! –

Bíbor a nap, az éltető

és minden egy szép álmodás.

A semmi-éjjel szörnyű bús volt,

míg Hajnalt látott születésem –

most két kezem imára kulcsolt

és nem kell félni, hogy lekésem.

Minden imádság idején,

minden imádság felrepül,

s vágyak tüzében égve én

a Tetőn állok egyedül.

...De itt áll az én bús Barátom

és fázósan fülembe súgja,

hogy mindez csak egy rövid álom

és ránk borul az Este újra!...