A HAJNAL

A szép hajnal mihelyt hasad,

Mindenek megujulnak,

A setétség gyorsan szalad,

Erdők megvidámulnak,

A madárkák felserkennek,

Rázogatják szárnyokot;

Éneklésre készülgetnek,

Próbálgatják torkokot.

Harmatgyöngyét hullogatja

Arany haja szálain;

S aranyhaját lobogtatja

Alabastrom vállain.

Piros rózsák mosolyognak,

Kinyitják kebeleket,

Rozmarintok illatoznak,

Újítják leveleket.

Vannak gondban a pókocskák,

Hállójokat sétálják,

Hol megszakadt, foltozgatják,

Legyek utját elállják.

Prédát várnak, lesben állnak,

Fúlánkokot készitnek;

Fia vagy, légy! a halálnak,

Ha hállóba keritnek.

Madarászok lépvesszőkkel

Rakják készült fájokot;

Gunnyójokban mesterséggel

Fújják csalárd sípjokot.

Jön a rigó, harkály, szarka,

Felzendül a tollas nép.

Mátyás kiált, oda farka;

Sok baglyokat fog a lép.

Bús gerlicze vesztett társát

Felkeresni útnak megy;

Zokog, sírja árva sorsát,

Nyögésétül zeng a hegy,

Fáradságát nem sajnálja,

Erdőt, bérczet megkerül,

Méglen himét feltalálja,

Zöld ágakra le nem ül.

Kelj fel, pásztor! hull a harmat,

Hinti hajnal gyöngyeit.

Siet pásztor, szakaszt álmat,

Hágja hegyek teteit.

Juhocskái vigan járják

A harmatos völgyeket;

A mezőköt beretválják

És nevelik tölgyöket.

Nyúlacskák is kibaktatnak

Tavaszi vetésekbül,

A szarvasok ugrándoznak

A friss forrásvizekrül.

Erdő szélén farkas kullog,

Husra feni fogait,

Barlangjában medve morog,

És szoptatja kölkeit.

Már a réczék sem alusznak,

Usznak a patakokon.

A parasztok hason másznak,

Vigyáznak a partokon.

Ha puskájok szerencsét hoz,

Vigassággal megtérnek,

Napkeletkor tiszttartóhoz

Bátrabban bemehetnek.

Úthoz fognak szarándokok

A hajnali hívesben,

Izzadoznak a kovácsok

Homlokig a műhelyben.

Elmélkednek a deákok

Irnak, törik fejeket.

Félnek, netán preczeptorok

Megszegdelje bőröket.

De már a nap a tengerrül

Emelgeti szekerét.

A hajnal is az egekrül

Elinditja kerekét.

20. Napkeletkor egyéb dolgok

Fárasztják embereket.

Versirásban kik boldogok,

Megmondhatják ezeket.