A halál automobilon

»Fekete éjszaka, hajnal előtt

gépkocsi áll meg a házunk előtt.

Benn a szobában légy nesze se hallszik

- anyám is alszik, a hugom is alszik -

Fekete éjszaka, hajnal előtt.

De hallom a gépkocsist, hallom én Őt.

Ül visszadőlve az emberek Réme,

nagy símaszőrös a bundája préme,

szemvédő alól hiányzik a szem -

(hol lehet hidegebb, künn-e vagy benn?)

Fekete szemvédő, rémes az arca -

Dérlepett rónákon kereke karca

- földi hideg villám - szerte cikáz

s villanyos borzalom kit nem igáz?

Dérlepett rónákon kereke karca.

S mindig kijár neki iszonyú sarca,

télben is, dérben is, mindig kijár:

maga a Törvény ő, ő a Király.

Nem szól: csak foga van, nincs neki szája -

messze az éjbe ki villog kaszája.

Nem alszik, nem is hall, nincs füle sem,

szemvédő mögül hiányzik a szem.

Nem is kormányoz ő, utat se lát ő,

gondtalan gurul a síkokon át ő:

nem alszik, nem is hall, nincs füle sem.

Hol lehet hidegebb, künn-e vagy benn?

Rejts el, én vánkosom, pamlagom, arcra!

Déren künn titong a kereke rajza,

dereng a holdvilág, téjszin a köd:

ő maga sötét e puszta fölött.

Tudom, miért ide, s tudom, kiért jött:

háziurunk fia halódik, vért köp -

ő, az a mélaszemű fiatal,

jó fiú, szép fiú, mégis meghal.

Tudom, a rém kiért, s tudom miért jött.

Ó én már vénülök, mindent megértek:

meg kell ma halnia, mert sokat élt,

mert sokat szeretett, keveset félt.

Fullad a melle most - reszket a szája -

Künn már a gépkocsis. S villog kaszája.

Gépkocsi állt meg a házunk előtt.

Vad kocsis! hiába viszed el őt!

Lám fejemben milyen gondolat forgott:

meg kell ma halnia, mégis ő boldog:

vad kocsis, hiába viszed el őt!

Fojtsad a mellet és száríts velőt -

mi baj, ha kereked érettekért jár?

Nyugodtan halhat meg az, aki élt már -

virágnak váza, galynak kandaló:

teljesült ifjuság tűzre való: -

Galy s virág - borzadok! - hideg van - tél van.

Zörren az ablak is: odakinn szél van.

Reccsen a gépkocsi, kuccan az eb:

álmatlan éjnél nincs keservesebb.

Mi az ott? - óra üt - mennyit üt? - éj van.

Fehér madár az ott, barna taréjban:

lebben és rebben és párjára tör.

(- Vén leány! - - -) éles gyö... éles gyönyör!

Komikus vén leány, fonnyad az orcád:

Dérlepett rónákon kergeti karcát,

kereke karcát a fekete rém -

Jó fiú, szép fiú, mit állsz elém?

Porzója bogárülten, magja kirázva:

ó boldogan hal meg az, aki virágza:

átkozott csak ki nem élt sohsem: én,

álmodó, únt leány, komikus vén. -

Hogy ketyeg! - borzadok! - recsegés hallszik.

Anyám is alszik, húgom is alszik:

fekete éjszaka, hajnal előtt

gépkocsi vág tova házunk előtt.«