A HALÁL: PIRKADAT

Szám ízét nem rontom, hagyjatok,

Most a Halál előtt, most: vagyok.

Most, most e pillanatban élek:

Most jönnek az ízes emlékek.

Nem ad ennyi, bő száj-ízt soha

Sem patika, sem úrvacsora.

Pap, orvosság most félre, félre:

Emlékszem az anyám tejére.

Jönnek az ízek és illatok

S megdicsőült ínnyel halhatok.

Érzem első fogamnak kínját,

Az első szó bús csínját-bínját.

Számban van az, amit homlokon

Csókolt reám az első rokon.

Első figyelése a dalnak,

Első gondolatok, fájdalmak.

Első lyány, első poéta-út

Édes nyállal számban összefut.

Első sikerem, első tornám,

Első göthös bűnöm, tivornyám.

S azután fényes rettenetek,

Miket halódva is szeretek.

Nagy mámorok, hős búsulások,

Mindig újak és mindig mások.

Féreg-magyar harcok, kicsinyek:

Dobtam szivem s nem tudtam, kinek.

S egy asszony, akinek a csókja

Még most, talán most is, jó vóna.

Ízzel, illattal tele a szám,

Most, most az élet pirkadatán.

Szám ízét nem rontom, hagyjatok,

Most a Halál előtt, most: vagyok.