A halál

By Gyula Reviczky

Egy tegnap, egy ma s egy holnap megint:

Igy halnak sorban ismerőseink.

Ellenség, régi s uj barát vegyest

Ez úton hagynak el, jegyezd meg ezt!

Másithatatlan, biztos esemény!

Időtlen én után örök nem-én.

Mindennapos kép, közönyös dolog

Annak, kiben még életláng lobog.

A túlélő olvassa hidegen,

Miben halt meg, hány éves volt N. N.

Magát siratná, őt siratva meg.

Egy év vagy annyi sem, s utána megy.

Szerencse, balsors meglepő lehet.

A síron innen véletlen vezet.

Egész éltünk esetlegek sora:

Csak a halál nem váratlan soha.

A kisdedről nem tudja senki sem,

Hogy bölcsőjében mily jövő pihen.

Egyet mégis mindenki eltalál:

Hogy minden élet vége a halál.