A haldokló keresztyén

Ha tehát készítik már a szem-fedelet

Ó Szent Isten! tiéd légyen a tisztelet!

Tiéd, ki fel tartván engem ember-korig

Jó téteményiddel kisértél a porig

Ó hányszor hagytam el szegény lelkem javát!

Hányszor halgattam el az okosság szavát!

De te még is perbe nem száltál ellenem

Ó én könyörűlő kegyelmes Istenem!

Uram! én por vagyok és kissebb azoknál

A vélem gazdagon közlött áldásoknál

És ha most irgalmad éneklem az éggel

Végső háládásom vedd kegyelmességgel.

Szent Isten! te ki vagy irgalom s kegyelem!

Im fogadd be lelkem, mert néked szentelem!

Kérlek engedd látnom jobb karod hatalmát

Tőltsd be szegény szolgád hitét s bizodalmát!

Hogy ottan, a már meg bóldogúlt lelkekkel

A Szent Angyalokkal és az öt szűzekkel

Minden világi bűnt s szennyet le vetkezve

Szent dicsősségedet nézzem örvendezve