A haldokló tücsök

Még szól a tücsök, de már nem soká,

Átadja csöndes birodalmát.

Oly nesztelenül tűnik el,

Mint szeptember s a hulló levelek.

A katonáit elbocsátja,

Szabadságolja tarka udvarát,

Haldokló nemzetének búcsút int.

Még szól a tücsök sárguló gyepen

És vérbehanyatlott bokrok tövén, -

Hallgatja minden fűszál, falevél:

Csendország bánatos polgárai.

Még szól a tücsök, de már nem soká.

Az éjek hűvösödnek,

Fénybogár se marad

Mindszentekre a temető füvében.

Az országból csupán a címer,

Csendország címere: a csillagok.

Isten veled lantos-fejedelem!

Dalok királya, de már vége annak,

Elmúlott tőlem a királyság,

Ki tudja, hol lel a jövő tavasz?