A halgatás mentsége
Télon! szememre mit veted
Úgy gondolt restségemet?
Ha, mint én nem érezheted
Epesztő gyötrelmemet.
Nem restség miatt halgatok
Bár húrjaim siketek
Sok kínaim ti szóljatok!
Ha némává tettetek.
Ah, míg bóldogúl szerettem
S gond nélkűl kedvesemet
Víg szível énekelgettem
Szerencsés életemet.
S most ha az ég akaratja
Daphnémtól el rendele
Ha szívem nem is várhatja
Hogy lehessek még vele.
Ki csudálja hogy kedvemet
El vesztvén e csapással?
El keseredett szívemet
Emésztem búsongással:
Ki csudálja ha szeretett,
Hogy könyveimmel élek
Ha örökre el vétetett
Tőlem ez a jó lélek!