A hallgatás tornyában

Elmennek mind oda...

A csönd várában nincs többé csoda.

Portáján az élet riadva vár.

Csönd. Csönd. Tornyával égbe ér a vár.

Megyünk mind, mind oda...

Nem gyúl piros láng a bástyák felett,

Vak hallgatás az örök izenet.

Szomorú-e vagy közönyös e vár?

Csönd. Csönd. Az élet künn kérdezve jár.

Megyünk mi is oda...

Vannak, kiket úgy von a csönd hona,

Hogy itthagyják e zajt, szép boldogan,

Sokan vannak s mégis magányosan.

Kopogtatok tán holnap én is ott.

Csönd, csönd, nyílj meg Szezám!

S a hallgatás nagy tornya nyílni fog!