A halotti beszéd

Egy méla szláv pap mondta a beszédet.

A vén anyókák sírtak csöndesen.

Szomorú daccal álltak a legények:

Harcból került meg a véres tetem!

Nyár volt. A termékenység ölelése:

Tüzes nap égett a dalos mezőn,

Áldást kínált a duzzadt rög vetése,

Csak a pap állt komoran és merőn.

Rögöt, virágot dobtak mind a sírra,

Magyar rögöt, hisz érte halt a boldog,

Magyar virágot, hiszen érte bomlott.

S míg fönn trillába kezdett egy pacsírta,

A torra gondoltak, hol inni fognak

S pogány, virágos nótákat dalolnak!