A HANGYÁKHOZ.

Jó reggelt, sürgő hangyanép!

Korán munkához láttatok...

Henyélő nincs közöttetek;

Nálunk nem így van a dolog!

Egyik, törvén kemény ugart,

Napestig izzad, dolgozik;

Másik, rugalmas pamlagán

Végig nyúlván - unatkozik.

A munka nálatok közös,

Az a jószág, a szerzemény;

Mindenki dolgozik s eszik...

Hja! nálunk ez más rendbe’ mén:

Itt a henyélő: potrohos,

Bőrébe csak szuszogva fér;

De a meghámlott marku nép,

Oh az pogányul - ösztövér!

Ti nem versenygetek; de egy

Békés család országotok,

Ott nincs enyém, nincsen tied...

Nálunk máskép van a dolog!

Egymást felfalni érdekink

Csatáiban készek vagyunk,

Fordítjuk a köpenyeget,

Eladó lesz hitünk, szavunk!

Ha veszély van, tinálatok

Mindenki víni, halni kész,

Tojásit menti a szüle...

Nálunk a honfi szóvitéz!

Nem áll meg emberül helyén,

De félre áll, - s uramfia!

Az asszonynak elébbvaló

Az ékszere, mint a - fia!

És jó hangyák! tirajtatok

A külső köntös fekete;

Nálunk belől hordozza ezt

Sok ember lelke, érzete;

Hanem hogy itt is annyi sok

Csúszó-mászó férget lelünk

A ronda porban: véletek

No már ebben megegyezünk!