A haszontalan áldozat

Ott ama hegyek vőlgyében

Eggy kis csermely le mentében

Áll a szép Vénus temploma

Mellyet koptat sokak nyoma,

Kik minthogy híven szeretnek

Hijába vesztegettetnek.

Én is a több személyekkel

Már sokszor sok temjénekkel

Áldoztam haszontalanúl

Hogy szívem szenvedni tanúl.

Ah, mennyi fogadást tettem

Még is, a mint észre vettem

Vénus, meg vetvén tüzemet

Nem segíti szerelmemet.