A havasok végtelen fehérségben állnak

A havasok végtelen fehérségben állnak

körül, szédül minden a vakító, tiszta

fehértől, a világító csendtől, mely puhán

kötözi be a fájó gondolatot,

szinte lopakodik, aki jár, nem mer

sóhajtani sem, imádkozni is csak

lélekben és igazságban szabad, elbújt

a fenyves is a mérhetetlen fehérség alá,

csodálatos fehér, sejtelem-vattás az ég is.

Egyszerre elcsattan egy fegyver. Messziről

felel rá a másik. Lecsöppen egy csepp

piros vér, lecsöppen egy másik. Zakatol,

zömötöl, zuhog a hirtelen véreső,

forró iszonyú zápor, jajt hörög a szél

s percek múlva folyammá dagadva

izzó, tarajos vérzuhatag nyargal

fenyegető morajjal a távol hegyekről.