A hazafiakhoz

Kik hű fiai vagytok e hazának,

Kik éltek érte, és meghaltatok,

Hallgassatok rám, élők a hazában!

S ti a sírokban - halhatatlanok!

Hozzátok szól e jó édesanyának

Legszegényebb, legszeretőbb fia,

Hallgassatok rám! - az igaz könyörgést

Istennek is meg kell hallgatnia!

Én, ki a véremet könyekbe sírom

- Ki nem siratna haldokló anyát? -

Ki szánná vérét, anyjától vett vérét,

Ha megmenthetné a halót magát?

Én, aki virrasztok a haldoklónál,

Míg jönnek a félelmes éjjelek,

Én elhagyottan könyörgök hozzátok:

Testvéreim, jertek, segítsetek!

Csak nézzetek ki a sötét éjjelbe!

Ott leskelődnek a szörnyetegek;

Üzzétek a gyávát el... hisz ébren

Nem néznek farkasszemet veletek!

Oh, keljetek fel! Ily viharos éjben,

Ily vészes éjben ne aludjatok!

Az éjnek álmadarait nézzétek!...

- Vagy a sötétben megvakultatok?

Hát aki lát, remél, hát aki érez,

Kétségbeessék e veszély fölött?

Ki a hazáért ontaná el vérét,

Bánatba haljon el - gyávák között?!

Testvérek! még nem mostoha-anyátok

E szép haza, jertek, segítsetek!...

Oh, jöjjetek, mert nem lesz majd anyátok!...

S fogtok-é aztán élni, gyermekek?