A hegyi beszéd

A Genezáret holdfényes vizén

Mint néma hattyú, halkan ring a csónak,

Fáradt halászok félhangon dúdolnak.

A Mester arcán boldog égi fény.

Ragyog a hegy ezüstös glóriában,

A ciprus bűvös illatot lehel,

A hold az ég tetőin vesztegel,

Köröskörül tavaszi újulás van.

Szöllő virágzik dús lankásokon

S a kékes árnyból, távol ormokon

Nászdala búg az ittas gerlicéknek.

A földre ráborul egy mély igézet,

Jézus lehúnyja nagy, sötét szemét:

Halkan fölcsendül a hegyi beszéd.