A hit szavai hozzá

Hittem, miként hisz gyermek Istenében,

Oly biztosan! oly tiszta láng között!

S e malasztja ége szép jövőmnek

Elálmodott virágzati fölött.

Hittem, miként hisz égi csillagában

Vad tengeren hajózva a merész,

Míg életének egy remény-világát

E csillagára bízni, - hinni kész.

És nem gyanitta tiszta érzeményem;

Mely önmagába terme egy tavaszt,

Hogy külvilága zúduló fagyában:

Enyészet űl, mely elhervassza azt.

És nem gyanítta: hogy hazug lehessen

A bájos ég szemed sugárain,

Hogy nincsen óh könyrűlet, ily szemeknek

Oly tiszta fényű, szende lángjain.

De lám e dús kebel! miként kiége,

S hitetlen áll a sok hivő között.

Egy szép világnak - égtűl elhagyatva

Szent romjain, bolyong sirok fölött.

S ha ég, ha Isten elhagyák utában,

Még bánatában hisz csak e kebel!

S egy elrohant szép álomélt helyett is

Csak síri álom az, mit esdekel.