A HIÚ HALOTT

Itt fekszem, jertek, nézzetek!

Szememmel már nem nézhetek.

A számmal már nem szólhatok.

Elhagytak mind az óhajok.

Karom volt két vaskalapács,

most rajt a halálharapás.

Két combom és a derekam:

most rajt a halál dere van.

Látjátok: hulla lettem én!

Az élettel beteltem én.

Beomlott ablak lett szivem,

nem néz be rajt már senkisem.

Csak kétfelől: a homlokon

- ezen túl még gondolkodom -,

mint kőfalakon áll a drót:

a haj őrzi az álmodót.

Még rajt a puder s hajkenőcs.

Az illata meleg, erős,

mert nem győzhetett rajt a dér -

Szeressetek a hajamér!...