A hív Leányka

Az én szerelmesemnek

Természetét be-szívtam.

Mikor mosolyg, mosolygok:

Midőn enyelg, enyelgek:

Mikor keserg, kesergek:

Midőn örűl, örűlök:

De ha mikor meg-útál,

S Phyllist borítja tsókkal:

Én tsak magamba sírok.