A HIVATLAN DALOSOK

Szerelmet énekeltek,

Szegény, szegény fiúk ti,

Pityergő, hős szerelmet,

Szerencsés, bús szerelmet,

Anacreon-szerelmet,

Újmódi, ó szerelmet,

Szerelmet mindörökké,

És mindig únodalmast,

Ízetlent, érdeketlent,

Bolond, bolond szerelmet,

Amilyen a botor lúd

Tollából folyhatott csak.

Te Lína, Laura, Nelli,

Te Phyllis és te Daphne,

Vagy amiként neveznek,

Az istenért, leánykák,

Nyájas, kegyes leánykák,

Szép, jó, szelíd leánykák!

Az isten szent nevéért,

Ne higyjetek szavoknak,

És meg ne hallgassátok

Az ilyetén imádót;

Hazudság, amit érez,

Hazudság gondolatja,

Amit kimond s ki nem mond,

Merő, merő hazudság.

Az istenért, leánykák,

Hagyjátok őt epedni,

Hagyjátok sorvadozni;

Ha égni mondja szívét,

Hagyd égjen el! nem ér az

Egy árva felsohajtást;

Ha bujdosásra készűl,

Hagyjátok elbujdosni

Világtalan világig;

Ha halni vágy buvában,

Hagyjátok őt legottan

Pusztúlni a világból;

Mert képes-e nagyobb bűnt

S halálosabbat ember

A földön elkövetni,

Mint aki rosz, igen rosz

Versekre mért sorokkal

Szerelmet énekelget?