A’ Hivség.

Itt üldögéltünk sokszor

Dafne kegyesemmel,

zokogtunk számtalanszor

az esti szellővel.

O! mint nedvültek szemei

a’ belső örömtől,

méjjére estek könyei

forván szerelmétől.

Előtte le-borulván,

midőn el bútsúztam,

ezerszer ápolgatván

végre azt mondottam,

hogy se kép, se kints, se sziv,

még élek, meg nem győz,

leszsz szivem örökké hiv

tsak az ő szivéhöz.

O! Thirzis! e’ szent helyre

ugy mond ő, esküszöm,

a’ mindent látó Égre

s’ Amorra esküszöm,

hogy se kép, se kints, se sziv

még élek, meg nem győz,

leszsz szivem viszontag hiv

tsak a’ te szivedhöz.