A HOLD LECKÉJE

Az ám! holdtölte újra!

A Hold a fák felett

Pofáját telifújja,

Incselkedik veled.

S az ócska szemfényvesztés

Addig csal és ragyog,

Míg újra hatni kezd, és

Közönyöd elhagyod.

Autó vesz föl - varázsból

Kovácsolt kék fogat -

S a bánatos garázsból,

A Földről, elragad.

Ki voltál? - elfelejted,

S mosollyal, réveteg,

Még őket is elejted,

A súlyos éveket!

Így szállsz a végtelenben,

Körötted semmi más,

Csak boldog égi csendben

Az irrealitás...

Míg egyszer, jaj, feleszmélsz,

És tágranyílt szemed

A roppant Hold veresréz

Korongjára mered:

Milyen csúf, vén pojáca!

Az ég sátra előtt

Miriád éve játssza

A vidám kócnyelőt.

Az arca csupa festék,

Ám jól látni, hogy a

Torz kráterek kiverték,

Mint cigányt a ragya.

Hát mért ágál? Mi végett?

Vagy mindegy már neki?

Nincsenek a kiégett

Szívnek kérdései?

Robotból - ez a sorsa -

Varázst és fényt csinál,

Mindegy, hogy bent mogorva

Jég tölti, ős homály.

Ragyogni mindhalálig -

Egy titkos hatalom

Így szabta. Majd elválik:

Lesz, nem lesz jutalom?

... Hogy eltörpül emellett

Bús, csöppnyi életed!

És lassan elröstelled

Kicsordult könnyedet.