A HOLDHOZ.

Mi búsan nézsz a tiszta kékről

Felém, te biztos hű barát!

Ki egykor nyájasan ragyogtad

Körűl ez árnyak pamlagát.

Te láttad itt e kertmagányban

Hol ákász hinti árnyait,

Felhőidről mosolygva gyakran

A boldog párnak titkait.

Bájjal fénylél az égi lyányka

Örömragyogló könnyein,

S némulva rád emelt szemekkel

Tisztán ömlengő érzetin.

Most csendesen rezgő sugárid

Egy sírhanton halványlanak.

Hol ő már nyugszik, és fölötte

Magas füszálak inganak.