A HOLDHOZ

Istenasszony! felhőd kárpitjában

Sokszor könnyes szemmel néztelek,

Képét láttam arcod súgarában,

Sóhajtási voltak a szelek.

Karjaim kinyíltak, hév keblemre

Hogy szorítsam a szép ideált,

Ah, de halhatatlan gyötrelmemre,

A Hevűlő megcsalatva állt.

Istenasszony, képed sugarától

Most elvált a kínos ideál,

S képe helyett Evan nektárától

Vígan habzó rózsás kelyhem áll.

Csendes éjjelimnek szent homályán

Szívok lelkesítő cseppeket,

Istenasszony, fuss az égi pályán!

Nem nézem már sírva képedet.