A hóldhoz

Teljes hóld! szép fényességed

Már derűl fel messzéről,

A pásztor régen néz téged

Görbe botja végéről.

Erejére lágy tüzednek

A hegyek már pirúlnak,

S a mint súgárid szélednek

A csillagok meg gyúlnak.

Már a réti csepp-harmatok

Mind gyöngyökké lettenek,

A források s folyamatok

Meg ezüstöztettenek

Jer szelíd hóld! szép fényeddel,

Jer szerezz csendességet!

Csak te vetsz fel jövéseddel

A búnak a gondnak véget!

Míg fényedbe nincs enyészet,

Míg a nap fel nem szalad,

A főld s az egész természet,

Nyúgoszik te általad!