[A holdvilág ma nyájas és kövér...]

A holdvilág ma nyájas és kövér

lefolyt, amelyben született, a vér

s mint egykor Hannibálnak s Scipiónak,

szelíd arcát mutatja millióknak,

a Holdvilág! kiről annyit daloltak!

Különös ám hogy ugyanazt a holdat

látja mindenki, az is, aki távol,

s aki ellenség, messze Áfrikából.

Én így megállva, sokszor eltünődöm:

Milyen utvesztő minden itt a földön,

pedig ha este a kis dombra felhágsz

minden irányt milyen egyszerre meglátsz.

Mintha eltévedsz - nagy erdőbe, vélnéd,

s aztán egyszerre eléred a szélét,

s látod, hogy nevetséges kis bozót volt:

ilyeneket mond nekem ez a jó hold.

Ó erdő széle! szabad út az égig!

honnan a végtelent belátni végig,

hol a hold nyílik, a nyílt messze rétet -

be jó mögöttünk tudni a sötétet!

Ó Élet! Kis bozót, te, tréfa-dzsungel!

Ó Szerelem! látod hogy így halunk el

lassan, és válni nem is oly nehéz

annak, aki a végtelenbe néz.