A HOLNAP ELÉBE

»Állj meg.« Ordít utánam az éjben

Cafra sereggel a Tegnap.

»Állj meg.« És én megyek, megyek.

»Állj meg.« Vágok a sűrü bozótnak,

Holdnak, pokolnak, fellegeknek

És egyedül és egyedül.

Vár, vár: futok a Holnap elébe.

Apám, anyám, papok és bárdok,

Nem kelletek, nem kelletek.

Ősök, árnyak, tegnapi legények,

Testvéreim vérben és kupában:

Undok Tegnap, maradjatok.

Megyek a bús, nagyszerű Sötétnek.

»Állj meg!« Nem. Előttem a Holnap.

Engem vár, engem, rohanok.